Udvariasan kérdezni, és megmondani, ha valamit nem tudunk

Az egyenes kérdés egy idegenhez – Where is the station? – helyesen van felépítve, mégis nyersen, szinte követelésként hangzik, még az Excuse me-vel együtt is (A1 #21). Udvariasabb, ha a kérdést egy bevezető fordulatba csomagoljuk: Could you tell me…? – „Meg tudná mondani…?”, Do you know…? – „Nem tudja…?”. Így jön létre az indirekt kérdés – egy másik mondatba ágyazott kérdés.

A felépítését már láttad a kérdés továbbadásánál (B1 #15): egyenes szórend, nincs do, az eldöntendő kérdésben if. Egy különbség van. Ott egy korábban elhangzott kérdésről számoltál be, és az igeidő eltolódott. Itt a saját kérdésedet teszed fel most, ezért az igeidő ugyanaz marad, mint az egyenes kérdésben.

Az alak: bevezető + kérdőszó (vagy if) + alany + ige.

Három dolog változik egyszerre. A szórend egyenes lesz: előbb az alany, aztán az ige – where the station is. A do, a does és a did segédige eltűnik, a végződése pedig visszakerül a főigére: does … open → opens, did … cost → cost. A kérdőszó nélküli, igennel vagy nemmel megválaszolható kérdés if-et vagy whether-t kap – ez a magyar „-e” angol megfelelője.

Ha a kérdőszó az alany. A Who lives here? és a What happened? kérdésben a szórend amúgy is egyenes, és nincs do. Ezért a bevezető után semmi sem változik: Do you know who lives here?, Could you tell me what happened? A What is that building? kérdésben viszont az alany a that building, és ezt az ige elé kell tenni: Do you know what that building is?

A bevezetők – az egyszerűtől a legudvariasabbig:

Az I was wondering if… szó szerint azt jelenti: „azon gondolkodtam, vajon…”, és a múlt idő itt nem a múltról szól: lágyítja a kérést, ahogy a could a can helyett. A magyarban ezt a feltételes mód végzi: „tudna”, „segítene”. Az I wonder… múlt idő nélkül viszont „kíváncsi vagyok…”, „vajon…” – hangos gondolkodás: I wonder where she is. – „Vajon hol lehet?”

A kérdőjel a bevezetőhöz igazodik. Ha a bevezető kérdés (Do you know…, Could you tell me…), a mondat végén kérdőjel áll. Ha kijelentés (I don't know…, I wonder…, I was wondering…), a végén pont áll, bár a mondat belsejében kérdőszó van.

Megmondani, hogy nem tudod. Ugyanezek az indirekt kérdések állnak az I don't know, az I'm not sure, az I can't remember és az I have no idea után:

if vagy whether. Szinte mindig mindkettő jó; a whether kicsit hivatalosabb. Az if itt „-e”, nem „ha”, ezért utána jövő idő is állhat: I don't know if he'll come. – „Nem tudom, eljön-e.” A szabály, hogy az if után jövő idő helyett jelen idő áll (A2 #27), csak a „ha” jelentésű if-re vonatkozik.

Hasonlítsd össze a továbbadással:

Kérdőszó + to + ige. Ha arról van szó, mit kell tenni, a mellékmondat rövidebb is lehet: I don't know what I should do = I don't know what to do. A magyar ilyenkor felszólító módot használ – „nem tudom, mit csináljak” –, az angol to + igét. Így működik a what, a where, a how, a who, a which, a when és a whether:

Ebben az alakban a cselekvést ugyanaz végzi, aki a főmondatban szerepel, vagy „bárki”. A to előtt csak whether állhat, if nem: whether to stay.

Így nem mondjuk. ✗ I don't know why to go → ✓ I don't know why I should go. A why-nak nincs rövidített alakja, csak teljes mellékmondattal áll.

Ellenőrizd magad. Hogyan kérdezed meg udvariasan: Where's the nearest cash machine? Miért áll pont az I wonder where he is végén? Hogyan mondod rövidebben: I don't know what I should say?